2010 Tábor

 „A szent hét”

(eljövendő: 2010. július 30, s mulandó: 2010. augusztus 8.)

Mint mindig, most is átformáló hatással van rám az a világ, amibe beleképzelem magam. Azért beszélek egyes szám első személyben, mert csak gondolni, s érezni vélem „harcos társaim” lelki beállítottságát. Így bizonyossággal néhányan ráismernek a mostanában játszott világra.

Az utóbbi időben több régi ismerőssel, jó baráttal találkoztam. Legfőképp azokról szólnék néhány szóban kikkel volt közös múltunk a „szerepjáték szakmában”.Volt, aki jelezte, hogy újra találkozunk a ”szent hét” alkalmából. Ez legfőképp azért esett jól, mert így bebizonyosodott, hogy nem mindenkit emészt el a Chaos! Még ha átadjuk magunkat is neki, - álcázzuk magunkat, hogy ne pusztítson el, - földalatti mozgalomként élünk. Vannak testvéreink kiket elemésztett. Fájó szívvel láttam, hogy lélek facsarodva mondanak nemet a hitünkre. A hitünkre melyben kissé Istenekké, kissé halandókká válunk, hogy igazgassunk egy-egy világot, s részt vegyünk benne szereplőként. Halhatatlan képzeletünket szabadjára engedjük, hogy szárnyas angyalokként örömöt, s boldogságot, békét, s játékosságot sugározzunk.

Néhányan országok távolából jönnek vissza, s többen a szomszédból sem hajlandók eljönni egy kis megtisztulásra, lélekemelésre. A Chaos erős. Hatalma van a gyenge akaratúak felett. Félrevezeti Őket. Nem engedi, hogy tisztán lássanak. Csak azt hiszik, hogy az út, amire léptek nekik való. Elfordulnak, sértődötten hiszik, hogy mi vagyunk a bolondok, s nem ők. Elvesztették ártatlanságukat, gyermeki képzelőerejüket, s az életbe vetett korlátlan örömöt. Én személy szerint igyekszem kicsiny, ámde boldog lenni, s remélem ez az öröm egy új világegyetem születésével ajándékoz meg bennünket az idei Tábor alkalmával. Remélem, néhányan visszatérnek, hogy a régi jó érzések újjáéledjenek, s mernek segítséget kérni az elnyomó Chaos kipurgálásához!

Remélem életre kel a képzelet! Szárnyas lovak, bugyuta kőagyú trollok, eltévelyedett tünde mágusok, bátor tisztaszívű lovagok, az igazság katonái, az elme bajnokai, mérhetetlen kincs és varázstárgy, s jóleső öröm. Talán ez vár ránk! Már készülök. A várva várt hét a várva várt emberekkel. Felér egy újjászületéssel!

Remélem mások szívében is kipattantak a bimbók, hogy e rövidke nyár alatt virágba boruljanak, s gazdagságot teremjenek!

                                                                                                    Szerző: Sötét Róbert